Néztél már fel az égbolt egy csillagfényes nyáréjszakán, csodálva az égitesteket? Parányinak, esendőnek érezhetted ekkor magad. De mindezen a csodálaton kívül mi közöd lehet neked távoli csillagokhoz? És vajon miért lehet az, hogy ilyesmiről nem beszéltek eleget a suliban?
Az ember, mióta csak ember, minduntalan belenyúl a környezetébe, és saját kénye-kedve szerint alakítja azt. Csakhogy mindez szinte sosem marad előre nem látott következmények...
Van, ahová még a király is gyalog jár, mondják. És bizony, amióta ember az ember, vannak olyan szükségletei, melyeket nem nagyon szeret ország-világ szeme...